Két évvel ez előtt be le szerettem egy srácba akiért rengeteget szenvedtem, de később rájöttem, hogy nem éri meg. 
A kezem tele volt hegekkel amit én csináltam magamnak és csak rontott a helyzeten. A barátaim aggódtak miattam. Én meg még jobban lejjebb süllyedtem. 
Rengetek dolgot tettem, hogy az enyém lehessen, de végül végig kellet néznem,hogy egy másik lány karjaiba omlik. Végig figyeltem, és azon töprengtem, hogy miért kellet ezt látnom. Az nap meg akartam halni, ahogy eddig is. Nem tudtam mi tévő legyek. Az nap egyedül éreztem magam. Sírtam éjjel és pengét ragadtam. 
Nem kellet volna, mert már tudom .hogy van nála jobb...de még szeretem és nem fogom l felejteni.. 
Sose adom fel a harcot, de tovább lépek. A mai napig rá gondolok, de már más fiukkal is szemezek. Tudom ,hogy nehéz tovább lépni. Mert két éven átt szeretem egy olyan embert aki meg se érdemelte a könnyeim. 
Szeretem a mai napig és bízok benne ,hogy egyszer az ennyim lesz. De addig addig is élem az életemet a barátaimmal. Tudom nehéz ezt tenni, és még mindig szenvedek, hogy elfelejtsem azokat a napokat amiket vele, vagy csak a távolba éltem át. 
Nem akarok meghalni mert egy bolgog és egy nagy családot akarok alakítani. Hiába vagyok úgy vele ,hogy sokan utálnak mert ez igaz... sose szerettek a suliba és mindig egyedül voltam. De egyszer jött valaki aki azt hidtem igazi barát és később ki derült ,hogy csak ki használt teljesen... Nem tudtam meg bízni az emberekbe így 5. osztályba úgy voltam, hogy mindenkit leszarok és egyedül leszek. Ami szörnyű hiba volt,mert így csak én lettem a nevetség tárgya. Óvodában és iskolába is. 
De ekkor se adtam fel mert megismertem 3 rendes lányt. Egyikről kiderült, hogy nem igazi barát, de kettő meg maradt aki ma is velem vannak. Velem szenvednek, röhögnek és szórakoznak. 
De ekkor se tudtam elfelejteni azt a srácot és akkor még többet szenvedtem. Mert jobban próbálkoztam. Így a két barátnőm segített át a nehéz időkőn. És volt egy srác is akit a testvéremnek tekintek. Igaz ő csak facebook-on keresztöl ismertem meg, de rengeteget tudod segíteni.  
Sok minden történt velem, de a legtöbb rossz ,de még élek és itt állok. Igaz nem büszkén mert sok mindent megbántam. De még is itt vagyok és küzdök amiért kell^^
ezért sose szabad feladni bár mennyi re is fáj!
Küzdeni és küzdeni kell! 
Amit most le írtam az csak a fele az életemnek mert voltak ennél rosszabbak. De ahogy az imént írtam. Itt vagyok és élek :D 
(köszönöm ,hogy végig olvastad ) 

Megosztás a facebookon